★★★☆☆☆☆☆☆☆
Annyira szar volt a film, hogy összefüggő értékelésre nem is futotta tőlem, inkább csak leírom a gondolatokat, ahogy kiszakadtak belőlem a film hatására:
- Tanítgatjuk a "gyerekeket", kikérdezzük tőlük a periódusos rendszert, csak azért, hogy utána simán lekaszaboljuk őket és kivegyük az agyukat. Volt értelme tanítani őket. Ha csak simán mindet lemészárolnák, akkor is megtudnák, hogy melyik volt a legokosabb...
- Bekenegetik magukat valami krémmel az emberek, ami elnyomja a szagukat, de mikor a karját benyálazza a pasi, akkor rögtön begerjednek a kölykök. Elég lett volna rálehelnie, vagy jó közel hajolva pofázni neki, úgy is átment volna a lényeg a lénynek.
- Valóban nagyon logikus dolog egy "gyereket" megmenteni, aki épp az imént zabált meg két embert. Természetesen ez csak egy film, ezért nem zabálta meg ugyanazzal a lendülettel a tanár nénit is, egyébként vihetnénk virágot neki is a sírjára...
- A menekülés során a tudós nő hirtelen rájött, hogyan lehet előállítani az ellenanyagot. Addig akárhány "gyerek" agyát kivehette, nem tudta megalkotni a szérumot, de most már igen...
- Ráadjuk a kiscsaj fejére a Hannibál Lechter maszkot, hátrabilincseljük a kezét, de mikor arról van szó, hogy segítenie kell, akkor bilincs le, maszkot majd leveszi ő magának és már mehet is, majd engedelmesen visszamegy, miután teljesítette a feladatot. Természetesen a körülötte lévő embereket nincs kedve megzabálni, mert azok kenik magukat krémmel. Amit mikor is láttunk? Ja, semmikor... Egyszer bekente a karját a pasi, egyszer a fejét a nő és kész. Nem láttam, hogy menekülés közben betárazták volna a saját kódszámmal ellátott kenőcseiket, de ezek szerint a kencefice annyira jó, hogy több nappal később is hat még. És biztos készül belőle sampon is, különben a fejbőrükön keresztül is szaglanának...
- Mikor az álldogáló zombik között sasszéztak, akkor a dokinő hibájából az egyik zombi magához tért, lelőttük, majd a zajra egy másik is magához tért, azt is lelőttük, erre a harmadik is magához tért, azt is lelőttük, de mivel csak véges számú töltényünk van, ezért csak kb. 7-8 zombi tér magához, természetesen egyesével és szépen sorban, hogy ügyesen le lehessen szedni őket, majd mehetnek is tovább, mert úgy tűnik, hogy a többi zombi olyan süket, mint az ágyú, álldogálnak ügyesen tovább.
- Amikor a "gyerekek" közé keverednek, akkor falkavezér üvöltözés után szétgyepáljuk a főnököt, a többiek ezt ügyesen végignézik, egyiknek se jut eszébe rátámadni az emberekre, a harcot sokkal izgibb nézni.
- Miután felgyújtotta a kiscsaj a spórákat és egyedül a tanár néni élte túl az egészet, utána az üvegkalitkából folytatja a tanítást, a "gyerek" hoz neki új elvadult "gyerekeket", akiknek kb. addig terjed a figyelme, hogy mit lehet megzabálni, de sebaj, lehet őket tanítgatni halál feleslegesen...
Filmnézés ideje: 2020. június 26.
2020. szeptember 6., vasárnap
2020. május 13., szerda
Az évszázad vihara (1999–1999) (3 részes minisorozat)
★★★★★★☆☆☆☆
(Spoileres értékelés)
A sorozat címe számomra arra utalt, hogy legalább ház magasságú hó hullik, a tenger mindent elmos, ami az útjába kerül, a szél mindent összedönt, és a vihar miatt rengetegen meghalnak, vagy valami hasonlót.
Ezzel szemben egyrészt a sorozatban alig esik egy kis hó (éppen csak egy hóemberre való, ettől még Kanadában is több hó hullik egy átlagos téli estén), a tenger pont annyira háborog, hogy a szereplők simán végig tudják nézni a kerítésnél álldogálva, ahogy a világítótorony ledől, de szinte a hajuk nem libben meg közben a szélben, az áram is többé-kevésbé folyamatosan biztosított a házakban (kis hazánkban például már két csepp eső esetén elmegy az internetszolgáltatás), másrészt a viharka lényegében háttérbe szorul a furcsa idegen miatt, aki "terrorizálja" a sziget lakóit, sorra halnak meg "rejtélyes" körülmények között, de határozott üzenetet hátrahagyva az emberek, és inkább erről szól a történet, semmint az ellehetetlenült körülményekről...
Szóval részemről a címadást félrevezetőnek érzem.
Biztos velem van a probléma, de ha valaki sorra öldökli körülöttem az embereket mindenféle rejtélyes körülmény közepette, és tudom, hogy ki az (mert igen, a szigetlakók is tudták (csak nem sejtették XD), hogy a fura alak áll az események mögött), valamint lépten-nyomon-holttestenként belebotlok a felhívásába, hogy "adjam meg neki, amit akar, és akkor elmegy", akkor valószínű, hogy egy-két hulla után azért csak nekiszegezném a kérdést, hogy mi a francot akar, nem várnám meg, hogy mégis mikor szándékozik kinyögni magától az óhaját. Itt viszont valahogy senkinek nem jutott eszébe, hogy megkérdezze tőle ezt nyíltan...
Ahogy az se jutott senkinek eszébe, hogy mondjuk az idős hölgy fejét kiemelje végre a vízzel teli csapból, hiszen még nem látta minden egyes szigetlakó a holttestet.
Az a rész nem kicsit volt nevetséges, amikor a gyerekek megérintették a kutyafejű botot. Látja a felvigyázó nő (majd később a többiek is), hogy mikor egy gyerek hozzáér a kutyafejhez, akkor összecsuklik, látszólag elájul/meghal, de képtelenek voltak a többi gyereket megakadályozni abban, hogy meg ne érintsék a botot. Mert egy törékeny kisgyerek ugyebár emberfeletti erővel rendelkezik, ezért lehetetlen visszatartani...
Szerintem az a jelenet "hibás", mikor a fura ürge látványos bemutatót tart a gyűlésen, hogy a gyerekekkel éppen repked a világoskék éggel a háttérben, közben pedig mondja, hogy "ha ott leejtem őket, itt is meghalnak", a gyerekek kezét pedig tényleg elengedi repülés közben, szóval meg kellett volna halniuk, de mégis életben maradtak. Tehát ez a rész tutira sántít, még akkor is, ha csak fenyegetőzésként "szimulálta" a dolgot...
Miután a fura pasas végre előállt a farbával, hogy mit is akar (magával vinni, örökbe fogadni és felnevelni a 8 gyerek közül egyet olyannak, mint amilyen ő), senki nem kérdezte meg, hogy ő mégis micsoda és pontosan mit és miért is csinál (azon túl, hogy baromi öreg, nem ismeri a fogkefét, ellenben ismeri minden ember nem is kicsit sötét múltját, továbbá manipulálja az emberek agyát, hogy megöljék magukat). Mikor magáról beszélt, akkor sem az emberek kérdésére válaszolva tette ezt, hanem önállóan.
A főszereplő férfi egyszemélyes kifakadása arról, hogy ő már bezzeg nem adja oda egyik gyereket se, kicsit érdekes annak fényében, hogy a másik opció szerint az ürge mindenkit kinyír a szigeten. Igen, a gyerekeket is. Szóval az addig rendben, hogy félti a saját fiát, de végiggondolva a két lehetőséget, mindenki másnak egyértelmű volt, hogy miként kell dönteniük. Értem én, hogy minden filmbe kell az ellenpólus, a másik szemszögből való megközelítés, de itt ez eléggé egyoldalúra sikerült, hiszen csak ez az egy férfi kelt ki önmagából, így pedig nem volt meglepő a döntés.
Nincs gyerekem, így a szülők helyzetét nem tudom kellőképpen átérezni ebben a szituációban, hogy milyen lehet elveszteni akit neveltél, szerettél, óvtál minden bajtól, de az a módszer, ahogy a szülőket sorshúzás elé állította a fura idegen, idegőrlő volt, ott már az én szívem is a torkomban dobogott annak ellenére, hogy borítékolható volt, hogy melyik gyerek szülője "húzta" a fekete követ.
Összességében eleinte lassan épült fel a történet, a vihar bevonását feleslegesnek tartom, mert nem adott hozzá semmi különlegeset a sztorihoz (sőt, az évszázad vihara megnevezés enyhén szólva is túlzás), a szereplők döntéseivel és viselkedésével, a halálesetek körüli cselekményekkel sokszor nem értettem egyet, miután végre a fura "valami/valaki" előtérbe került felpörögtek az események, bár nagy fordulattal a lezárás se szolgált, szóval engem nem tudott meggyőzni ez az alkotás...
Sorozatnézés ideje: 2020. május 11-12.
(Spoileres értékelés)
A sorozat címe számomra arra utalt, hogy legalább ház magasságú hó hullik, a tenger mindent elmos, ami az útjába kerül, a szél mindent összedönt, és a vihar miatt rengetegen meghalnak, vagy valami hasonlót.
Ezzel szemben egyrészt a sorozatban alig esik egy kis hó (éppen csak egy hóemberre való, ettől még Kanadában is több hó hullik egy átlagos téli estén), a tenger pont annyira háborog, hogy a szereplők simán végig tudják nézni a kerítésnél álldogálva, ahogy a világítótorony ledől, de szinte a hajuk nem libben meg közben a szélben, az áram is többé-kevésbé folyamatosan biztosított a házakban (kis hazánkban például már két csepp eső esetén elmegy az internetszolgáltatás), másrészt a viharka lényegében háttérbe szorul a furcsa idegen miatt, aki "terrorizálja" a sziget lakóit, sorra halnak meg "rejtélyes" körülmények között, de határozott üzenetet hátrahagyva az emberek, és inkább erről szól a történet, semmint az ellehetetlenült körülményekről...
Szóval részemről a címadást félrevezetőnek érzem.
Biztos velem van a probléma, de ha valaki sorra öldökli körülöttem az embereket mindenféle rejtélyes körülmény közepette, és tudom, hogy ki az (mert igen, a szigetlakók is tudták (csak nem sejtették XD), hogy a fura alak áll az események mögött), valamint lépten-nyomon-holttestenként belebotlok a felhívásába, hogy "adjam meg neki, amit akar, és akkor elmegy", akkor valószínű, hogy egy-két hulla után azért csak nekiszegezném a kérdést, hogy mi a francot akar, nem várnám meg, hogy mégis mikor szándékozik kinyögni magától az óhaját. Itt viszont valahogy senkinek nem jutott eszébe, hogy megkérdezze tőle ezt nyíltan...
Ahogy az se jutott senkinek eszébe, hogy mondjuk az idős hölgy fejét kiemelje végre a vízzel teli csapból, hiszen még nem látta minden egyes szigetlakó a holttestet.
Az a rész nem kicsit volt nevetséges, amikor a gyerekek megérintették a kutyafejű botot. Látja a felvigyázó nő (majd később a többiek is), hogy mikor egy gyerek hozzáér a kutyafejhez, akkor összecsuklik, látszólag elájul/meghal, de képtelenek voltak a többi gyereket megakadályozni abban, hogy meg ne érintsék a botot. Mert egy törékeny kisgyerek ugyebár emberfeletti erővel rendelkezik, ezért lehetetlen visszatartani...
Szerintem az a jelenet "hibás", mikor a fura ürge látványos bemutatót tart a gyűlésen, hogy a gyerekekkel éppen repked a világoskék éggel a háttérben, közben pedig mondja, hogy "ha ott leejtem őket, itt is meghalnak", a gyerekek kezét pedig tényleg elengedi repülés közben, szóval meg kellett volna halniuk, de mégis életben maradtak. Tehát ez a rész tutira sántít, még akkor is, ha csak fenyegetőzésként "szimulálta" a dolgot...
Miután a fura pasas végre előállt a farbával, hogy mit is akar (magával vinni, örökbe fogadni és felnevelni a 8 gyerek közül egyet olyannak, mint amilyen ő), senki nem kérdezte meg, hogy ő mégis micsoda és pontosan mit és miért is csinál (azon túl, hogy baromi öreg, nem ismeri a fogkefét, ellenben ismeri minden ember nem is kicsit sötét múltját, továbbá manipulálja az emberek agyát, hogy megöljék magukat). Mikor magáról beszélt, akkor sem az emberek kérdésére válaszolva tette ezt, hanem önállóan.
A főszereplő férfi egyszemélyes kifakadása arról, hogy ő már bezzeg nem adja oda egyik gyereket se, kicsit érdekes annak fényében, hogy a másik opció szerint az ürge mindenkit kinyír a szigeten. Igen, a gyerekeket is. Szóval az addig rendben, hogy félti a saját fiát, de végiggondolva a két lehetőséget, mindenki másnak egyértelmű volt, hogy miként kell dönteniük. Értem én, hogy minden filmbe kell az ellenpólus, a másik szemszögből való megközelítés, de itt ez eléggé egyoldalúra sikerült, hiszen csak ez az egy férfi kelt ki önmagából, így pedig nem volt meglepő a döntés.
Nincs gyerekem, így a szülők helyzetét nem tudom kellőképpen átérezni ebben a szituációban, hogy milyen lehet elveszteni akit neveltél, szerettél, óvtál minden bajtól, de az a módszer, ahogy a szülőket sorshúzás elé állította a fura idegen, idegőrlő volt, ott már az én szívem is a torkomban dobogott annak ellenére, hogy borítékolható volt, hogy melyik gyerek szülője "húzta" a fekete követ.
Összességében eleinte lassan épült fel a történet, a vihar bevonását feleslegesnek tartom, mert nem adott hozzá semmi különlegeset a sztorihoz (sőt, az évszázad vihara megnevezés enyhén szólva is túlzás), a szereplők döntéseivel és viselkedésével, a halálesetek körüli cselekményekkel sokszor nem értettem egyet, miután végre a fura "valami/valaki" előtérbe került felpörögtek az események, bár nagy fordulattal a lezárás se szolgált, szóval engem nem tudott meggyőzni ez az alkotás...
Sorozatnézés ideje: 2020. május 11-12.
2020. április 16., csütörtök
Kisasszonyok - régen (1994) és most (2019)
A filmek alapjául szolgáló regényt nem volt alkalmam
olvasni, ezért ahhoz nem tudok viszonyítani.
Az 1994-es filmet már sokszor láttam, időnként jól esik
újranézni, mert nagyon szívmelengető alkotás. A 2019-es verzióra nagyon
kíváncsi voltam, és kicsit tartottam is tőle, hogy túlságosan is össze fogom
hasonlítani az elődjével, de amennyire tudtam, próbáltam elvonatkoztatni tőle.
Előbb a 2019-es filmet néztem meg, és csak utána
frissítettem fel az emlékeimet az 1994-es alkotással, leginkább a remake
hatására.
De lássuk, sikerült-e megugrania a 2019-es filmnek az
1994-es szintjét?
Ha egy szóval kellene felelni a kérdésre, akkor a válaszom:
nem.
És hogy miért?
Míg az 1994-es film lineáris történetvezetéssel készült és
szépen folyamatosan építette fel a történetet, végig lehetett követni, hogy az
események milyen sorrendben történtek, addig az új verzió összevissza ugrált az
idősíkok között, amivel teljesen összekuszálták az eseményeket, és elég nagy
káoszt okoztak a fejemben. Végül emiatt néztem újra a régi filmet, mert nem
rémlett, hogy ilyen kaotikus lett volna. Nos, nem is volt.
A remake önmagában sem tetszett túlságosan, a karakterek
semmilyenek voltak, a jellemük nem rajzolódott ki tisztán és a jelenetek üresek
voltak. Olyan hatást keltett, mintha csak randomszerűen egymás mellé
pakolászták volna a különböző jeleneteket, a szép átkötéseket mellőzve. Nem
tudták elhitetni velem, hogy egy összetartó család lennének.
Miután befejeztem az új verziót, rögtön indítottam is a
régit, és azonnal szembetűnő volt a többi apróság, ami a remakenél még zavart.
Az 1994-es filmben sokkal meghittebb a légkör, a család
összetartását szebben ábrázolja, a karakterek egyedisége és stílusa jobban
érvényesül, a mit miért tesznek tisztábban lekövethető.
Susan Sarandon sokkal jobban illett az anyuka szerepére,
ahogy a lányokat megformáló színésznők is találóbban lettek kiválasztva,
mindegyikükhöz illett az általuk megformált karakter. A remakenél a négy lány
közül egyedül a Meg-et alakító színésznő ismert (legalábbis általam), ami nem
is lenne gond, ha a többiek nem lennének annyira jellegtelenek,
megjegyezhetetlenek és "szürkék" (már elnézést a kifejezésekért),
ráadásul a lázadó leányzó szerepét én inkább Emma Watsonra osztottam volna.
Megjegyzem, hogy a 2019-es alkotásnál borzalmasan
ellenszenvesnek találtam Amy viselkedését, néha már az arroganciába hajlott a
mimikája, és a többi lány "szereplése" se nyerte el annyira a
tetszésemet, ezzel szemben az 1994-es verzióban mindenki szimpatikus volt, még
Amy karaktere is kedvelhető maradt.
Innentől már helyenként spoileres...
Szerintem a lányok és a férfiak kapcsolata, valamint Laurie
megismerkedése a March családdal is jobban ki van dolgozva a régi filmben,
azonban az Amy és Laurie között kibontakozó románcot talán inkább az új alkotás
mutatta be részletesebben.
Példaként hoznám fel, hogy bár olyan "apróságok",
mint a hajleégetős, bokaficamos, citromos és skarlátos jelenetek is megvoltak a
remakeben, nem illeszkedtek olyan szépen, és nem simultak bele annyira jól a
történetvezetésbe. Míg a korábbi alkotásnál tudtuk, hogy a vacak cipő miatt
ficamodott ki Meg bokája, hogy kezdtek valamit Meg leégetett hajával (kapott
hajpántot, és Jo beárulta Laurie-nak), a citromos jelenet se csak úgy oda volt
dobva, mert muszáj, hanem kifejtettük, hogy miért kell a citrom, leápoltuk Amy
kezét és jobban megindokoltuk, hogy miért vették ki a suliból (Amy 2019-es
műpicsogása ezzel szemben borzalmas volt), és Beth kezébe nyomtuk a beteg
csecsemőt, akitől elkaphatta a betegséget, nemcsak bementünk a házba...
Az étel odaadása a szegényebb családnak is
"hihetőbb" volt a korábbi filmben, mindenki felajánlotta, hogy mit
vigyenek el nekik, míg az újban úgy tűnt, mintha csak kötelező lenne, a fogukat
húznák és nem jó szívvel teszik mindezt.
A 2019-es film teljesen következetlen történetvezetését az
is mutatja, hogy miután Beth skarlátos lett, bevágunk még pár oda nem illő
jelenetet, majd megint skarlátos, de éppen felgyógyul, megérkezik az apuka,
majd következik egy temetés. Kié? Miért? Mi történt? Mi van? (Csak találgatni
lehet, mert még a sírt se képesek mutatni, hogy összetehessük a képet.) Ezzel
szemben a régi film szerint évek telnek el Beth következő betegségéig, amiből
sajnos nem tud felépülni, itt viszont bevágjuk a felépülese után a halálát?
Logikátlan és értelmetlen. Majd miután gyorsan gyászoltunk, rögtön jöhet Meg
esküvője és mindenki happy, igen, az előbb eltemetett Beth is... Ez már nálam a
"mi a franc" kategória volt.
Félreértés ne essék, nagyon szeretem az időben ide-oda
ugrálós filmeket, ha jól és következetesen vannak felépítve, vagy legalább
valamivel utalnak rá, hogy éppen melyik idősík is az aktuális, de ebben a
remakeben szerintem rosszul oldották meg mind a kivitelezést, mind a
sorrendiséget.
Ja és hogy miért festeget csillivilli ruhákban Amy, az is
valahol a film háromnegyedénél derül ki, hogy March néni őt vitte magával
Európába. Addig azt se tudtuk, hogy mit keres távol a családjától...
Az új verzió kegyelemdöfését a film vége adta meg, mert
amikor Friedrich megjelent a March családnál, egyrészt ki se fejtették, hogy mi
a fenét keres ott (a régiben ugye Jo könyvét vitte el személyesen, itt meg
"csak arra járt"), másrészt Laurie féltékenységi jelenete és hogy hússzor
megkérdezte, hogy "ki maga?", az kritikán aluli volt, valamint
Friedrich tiszta idiótán viselkedett.
Arról már nem is beszélve, hogy mikor Jo Friedrich után
szalad az esőben és a pasi közli vele, hogy "üres a kezem", addig a
régi Jo megfogja a kezét, és úgy mondja neki, hogy "már nem üres",
míg az új Jo csak beleordítja ezt a férfi fejébe. És mindezt csak azért, mert a
könyv kiadója így akarja alakítani a történetet? Itt már nagyon vártam, hogy
vége legyen a remakenek...
Összefoglalva: Mindenképpen a régi verziót javaslom
megnézésre, nem azért, mert elfogult vagyok, hanem mert sokkal hangulatosabb,
szebben és jobban kivitelezett alkotás, szívmelengetően ábrázolja a családot, a
színészi játék pedig könnyet csal az ember szemébe.
Kisasszonyok (2019) ★★★★★☆☆☆☆☆ Filmnézés ideje: 2020.
április 15.
Kisasszonyok (1994) ★★★★★★★★☆☆ Filmnézés ideje: 2020.
április 15. (újranézés)
2020. március 30., hétfő
Half-life 2
★★★★★★★☆☆☆
Jó:
Mivel nemcsak az ilyen, hanem szinte bármilyen játékban villámgyorsan meg tudok halni, ezért örültem neki, hogy sokszor lehetett menteni a játékban. Csak úgy mondom, hogy például úgy be tudtam akadni egy liftbe, hogy kinyírtam vele magam (szerintem ezt még a készítők se tudták volna összehozni).
Amikor a bogarak végre nem engem akartak megenni, hanem mellém álltak, és az ellenségemet nyírták ki, az tetszett. Ahogy az is jó volt, mikor a sorozatlövőt (turret) én rakhattam le és én lőttem vele, nem pedig az én seggemet lyuggatta ki.
Mivel mindent szét lehet verni, ezért stresszoldásnak is kitűnő a játék.
Rossz:
A grafika nem annyira jött be, mai fejjel elég kezdetlegesnek tűnik. A célkeresztet soha nem láttam, hogy hol van. Furcsa volt, hogy kifogytak a fegyverek, figyelni kellett, hogy mikor kell újratölteni, váltogatni kellett őket, hogy mikor melyiket kell használni. Ezekhez nem tudtam hozzászokni, nem az én világom. Ahogy azt se tudtam soha, hogy honnan lőnek rám, közelről vagy távolról. A pasiknak ezek biztos a vérükben vannak, nekik biztos csípőből megy az újratárazás, hogy melyik fegyver mire való, meg az ellenség eltalálása (én inkább a falat lőttem körbe körülöttük).
A hidroplánt nehéz volt irányítani, nem arra ment amerre akartam. A kocsit kicsit könnyebb volt kezelni, azzal elvoltam.
Lehet, hogy csak azért, mert baromira ügyetlenül játszottam - amin a párom jól szórakozott -, és sokáig szenvedtem egy-egy pályán, ezért számomra túl hosszúnak tűnt a játék.
Játszás ideje: 2018. december-2019. március (befejezve: 2019.03.10.)
Jó:
Mivel nemcsak az ilyen, hanem szinte bármilyen játékban villámgyorsan meg tudok halni, ezért örültem neki, hogy sokszor lehetett menteni a játékban. Csak úgy mondom, hogy például úgy be tudtam akadni egy liftbe, hogy kinyírtam vele magam (szerintem ezt még a készítők se tudták volna összehozni).
Amikor a bogarak végre nem engem akartak megenni, hanem mellém álltak, és az ellenségemet nyírták ki, az tetszett. Ahogy az is jó volt, mikor a sorozatlövőt (turret) én rakhattam le és én lőttem vele, nem pedig az én seggemet lyuggatta ki.
Mivel mindent szét lehet verni, ezért stresszoldásnak is kitűnő a játék.
Rossz:
A grafika nem annyira jött be, mai fejjel elég kezdetlegesnek tűnik. A célkeresztet soha nem láttam, hogy hol van. Furcsa volt, hogy kifogytak a fegyverek, figyelni kellett, hogy mikor kell újratölteni, váltogatni kellett őket, hogy mikor melyiket kell használni. Ezekhez nem tudtam hozzászokni, nem az én világom. Ahogy azt se tudtam soha, hogy honnan lőnek rám, közelről vagy távolról. A pasiknak ezek biztos a vérükben vannak, nekik biztos csípőből megy az újratárazás, hogy melyik fegyver mire való, meg az ellenség eltalálása (én inkább a falat lőttem körbe körülöttük).
A hidroplánt nehéz volt irányítani, nem arra ment amerre akartam. A kocsit kicsit könnyebb volt kezelni, azzal elvoltam.
Lehet, hogy csak azért, mert baromira ügyetlenül játszottam - amin a párom jól szórakozott -, és sokáig szenvedtem egy-egy pályán, ezért számomra túl hosszúnak tűnt a játék.
Játszás ideje: 2018. december-2019. március (befejezve: 2019.03.10.)
Life is strange
★★★★★★★☆☆☆
Jó:
Sok időt hagy a döntések meghozatalára. Voltak benne B+ részek, de ezeknél (talán egy kivételével) vissza lehetett vonni a döntést, így lényegében az összes verziót végigpróbálgathattam.
Rossz:
Míg az a része jó, hogy nincs időkorlátja a döntéseknek, addig az a része már nem tetszik, hogy baromi lassan sétálgattunk, ezért lassú volt a játékmenet.
Mivel szinte minden döntés, még a legdurvábbak is módosíthatók voltak, és szinte bármit is választottam, a végeredmény - előbb vagy utóbb - majdnem ugyanaz lett, így az érződött a történetvezetésen, hogy a döntéseim súlytalanok, mivel egyetlen (pontosabban két) végkifejlet felé terelgetnek. A kis döntések pedig nem túl sok vizet zavartak, legalábbis ha "rosszul" döntöttem, akkor se éreztem magam kellemetlenül. Sokkal jobban tetszett volna, ha egyetlen döntést se lehetett volna megmásítani és minden egyes választás más irányba terelte volna a történet végkimenetelét.
A fényképezgetésnek nem volt sok értelme, mert egyrészt nem hatottak ki semmire, másrészt csak egy albumot készítgettem, aminek semmi köze nem volt a történethez.
Mindenféle tárgyat, élőlényt, helyszínt meg lehetett nézni, de azon túl, hogy elolvastam a leírását, nem adott hozzá semmit a sztorihoz.
Játszás ideje: 2018. október-december (befejezve: 2018.12.12.)
Jó:
Sok időt hagy a döntések meghozatalára. Voltak benne B+ részek, de ezeknél (talán egy kivételével) vissza lehetett vonni a döntést, így lényegében az összes verziót végigpróbálgathattam.
Rossz:
Míg az a része jó, hogy nincs időkorlátja a döntéseknek, addig az a része már nem tetszik, hogy baromi lassan sétálgattunk, ezért lassú volt a játékmenet.
Mivel szinte minden döntés, még a legdurvábbak is módosíthatók voltak, és szinte bármit is választottam, a végeredmény - előbb vagy utóbb - majdnem ugyanaz lett, így az érződött a történetvezetésen, hogy a döntéseim súlytalanok, mivel egyetlen (pontosabban két) végkifejlet felé terelgetnek. A kis döntések pedig nem túl sok vizet zavartak, legalábbis ha "rosszul" döntöttem, akkor se éreztem magam kellemetlenül. Sokkal jobban tetszett volna, ha egyetlen döntést se lehetett volna megmásítani és minden egyes választás más irányba terelte volna a történet végkimenetelét.
A fényképezgetésnek nem volt sok értelme, mert egyrészt nem hatottak ki semmire, másrészt csak egy albumot készítgettem, aminek semmi köze nem volt a történethez.
Mindenféle tárgyat, élőlényt, helyszínt meg lehetett nézni, de azon túl, hogy elolvastam a leírását, nem adott hozzá semmit a sztorihoz.
Játszás ideje: 2018. október-december (befejezve: 2018.12.12.)
Rayman 2
★★★★★★★★☆☆
Jó:
A Rayman demó verziója egy PC újsághoz volt anno csomagolva. Bár 2D-s volt, a karakter és a szilván pattogás megfogott, így nagyon örültem, mikor lehetőségem adódott megvenni a 2. részt.
Fiatal koromban talán ezzel játszottam a legtöbbet, a szép grafikája, könnyű kezelhetősége, cukisága megfogott. Imádtam lumokat gyűjteni, mindig figyeltem, hogy ne maradjon ki egy se, hallgatóztam, hogy honnan jöhet a "help", merre vannak a kalitkák. A pályák változatosak voltak, igyekeztem mindet 100%-osan teljesíteni, ha valami mégis kimaradt, visszamentem és addig próbálkoztam, míg teljes sikerrel nem jártam, így a végigjátszás nagyon hosszúra sikerült, de nem bántam, mert nagyon jól elvoltam az ugrálással, mászással, repkedéssel, csúszkálással, rakétán lovaglással.
Rossz:
Az imént említett rakétán lovaglás. Egészen pontosan csak a játék végén lévő rakétával repüléssel volt gondom, ugyanis nagyon-nagyon (mondom nagyon) hosszú időn keresztül kellett hibátlanul repülni, közben forogni, kanyarogni, kerülgetni, mindenféle szűk helyen beférni, nem volt lehetőség közben menteni, vagy félútról folytatni, és annyira megküzdöttem a végjátékkal, hogy az egésztől elment a kedvem. Annyira kikészített a vége, hogy már azon gondolkodtam, hogy kivágom az egész gépet a francba. Ha ez a csúnya végjáték nem lenne, simán a kedvenceim között lenne a helye, de így haragszom rá. (Ahogy a 3. részre is, amit akkor hagytam abba, mikor valami kis izé egy nagyobb izé szoknyája alól folyamatosan támadott engem és nem tudtam kimenni a szobából. Ott feladtam a játékot...)
Játszás ideje: ki emlékszik már arra?
Jó:
A Rayman demó verziója egy PC újsághoz volt anno csomagolva. Bár 2D-s volt, a karakter és a szilván pattogás megfogott, így nagyon örültem, mikor lehetőségem adódott megvenni a 2. részt.
Fiatal koromban talán ezzel játszottam a legtöbbet, a szép grafikája, könnyű kezelhetősége, cukisága megfogott. Imádtam lumokat gyűjteni, mindig figyeltem, hogy ne maradjon ki egy se, hallgatóztam, hogy honnan jöhet a "help", merre vannak a kalitkák. A pályák változatosak voltak, igyekeztem mindet 100%-osan teljesíteni, ha valami mégis kimaradt, visszamentem és addig próbálkoztam, míg teljes sikerrel nem jártam, így a végigjátszás nagyon hosszúra sikerült, de nem bántam, mert nagyon jól elvoltam az ugrálással, mászással, repkedéssel, csúszkálással, rakétán lovaglással.
Rossz:
Az imént említett rakétán lovaglás. Egészen pontosan csak a játék végén lévő rakétával repüléssel volt gondom, ugyanis nagyon-nagyon (mondom nagyon) hosszú időn keresztül kellett hibátlanul repülni, közben forogni, kanyarogni, kerülgetni, mindenféle szűk helyen beférni, nem volt lehetőség közben menteni, vagy félútról folytatni, és annyira megküzdöttem a végjátékkal, hogy az egésztől elment a kedvem. Annyira kikészített a vége, hogy már azon gondolkodtam, hogy kivágom az egész gépet a francba. Ha ez a csúnya végjáték nem lenne, simán a kedvenceim között lenne a helye, de így haragszom rá. (Ahogy a 3. részre is, amit akkor hagytam abba, mikor valami kis izé egy nagyobb izé szoknyája alól folyamatosan támadott engem és nem tudtam kimenni a szobából. Ott feladtam a játékot...)
Játszás ideje: ki emlékszik már arra?
1NSANE
★★★★★★★★☆☆
Jó:
Tetszett, hogy különféle tematikájú pályákat (zászló megtartás, kapu gyűjtés, kapun elsőnek áthaladás, zónában tartózkodással pont gyűjtés, 3 körös verseny, stb.) kellett teljesíteni, hogy a következő pályák feloldódjanak. A legjobban viszont az tetszett, mikor mindezt egy cheat segítségével oldottam meg. XD
Jópofa, hogy lehet választani, hogy milyen napszak, időjárási viszonyok legyenek, és elég sok terep (térkép) közül lehet választani.
A kedvencem az a játékmód, mikor "roncsderbizni" kell, és minél több autót törsz minél jobban össze, annál több pontot kapsz. Miután még a legkönnyebb szinten is képesek a versenytársak lealázni, ezért jól jön ez a pálya egy kis fesztültség levezetésként.
Rossz:
Sajnos a grafika nem a legszebb, bár valljuk be, nem is egy mai játékról van szó. A kocsikat kicsit nehéz irányítani, hiába tuningoljuk bármelyiket, nem lesz sokkal jobban kezelhető.
Játszás ideje: már nagyon régen
Jó:
Tetszett, hogy különféle tematikájú pályákat (zászló megtartás, kapu gyűjtés, kapun elsőnek áthaladás, zónában tartózkodással pont gyűjtés, 3 körös verseny, stb.) kellett teljesíteni, hogy a következő pályák feloldódjanak. A legjobban viszont az tetszett, mikor mindezt egy cheat segítségével oldottam meg. XD
Jópofa, hogy lehet választani, hogy milyen napszak, időjárási viszonyok legyenek, és elég sok terep (térkép) közül lehet választani.
A kedvencem az a játékmód, mikor "roncsderbizni" kell, és minél több autót törsz minél jobban össze, annál több pontot kapsz. Miután még a legkönnyebb szinten is képesek a versenytársak lealázni, ezért jól jön ez a pálya egy kis fesztültség levezetésként.
Rossz:
Sajnos a grafika nem a legszebb, bár valljuk be, nem is egy mai játékról van szó. A kocsikat kicsit nehéz irányítani, hiába tuningoljuk bármelyiket, nem lesz sokkal jobban kezelhető.
Játszás ideje: már nagyon régen
Portal 2
★★★★★★★★★☆
Jó:
Megmozgatta az agyamat, rá kellett jönnöm, hogy hova lőjem a sárga, illetve kék portálokat, hogy teljesítsem a feladatot, ami eleinte nagyon nehezen ment, majd egyre könnyebben fejtettem meg a "feladványokat". Szerencsére a gondolkodás nem volt időhöz kötve, bármeddig elzuhangathattam a portálok segítségével, miközben agyaltam a megoldáson. Persze nekem még így se ment olyan könnyen, mint a páromnak, aki már nagyon rutinos ebben a játékban.
A grafika nagyon szép, az ötletek kreatívak. Ahogy haladt előre a játék, már nemcsak portálokat tudtam lőni, hanem kék (pattogás), narancssárga (gyorsítás) és fehér (új falfelület) zselét is kellett használni a rejtvények megoldásához, amit még a kockákkal is megbolondítottak, ezekkel pedig még színesebbé varázsolták a játékélményt.
Rossz:
Nem ütött akkorát, nem volt katarzis élmény a végén.
Játszás ideje: 2018. április-május (befejezve: 2018.05.26.)
Jó:
Megmozgatta az agyamat, rá kellett jönnöm, hogy hova lőjem a sárga, illetve kék portálokat, hogy teljesítsem a feladatot, ami eleinte nagyon nehezen ment, majd egyre könnyebben fejtettem meg a "feladványokat". Szerencsére a gondolkodás nem volt időhöz kötve, bármeddig elzuhangathattam a portálok segítségével, miközben agyaltam a megoldáson. Persze nekem még így se ment olyan könnyen, mint a páromnak, aki már nagyon rutinos ebben a játékban.
A grafika nagyon szép, az ötletek kreatívak. Ahogy haladt előre a játék, már nemcsak portálokat tudtam lőni, hanem kék (pattogás), narancssárga (gyorsítás) és fehér (új falfelület) zselét is kellett használni a rejtvények megoldásához, amit még a kockákkal is megbolondítottak, ezekkel pedig még színesebbé varázsolták a játékélményt.
Rossz:
Nem ütött akkorát, nem volt katarzis élmény a végén.
Játszás ideje: 2018. április-május (befejezve: 2018.05.26.)
Inside
★★★★★★★★★☆
Jó:
Ahogy a Limbo-nál, itt is "végtelen életem" volt, és ha meghaltam, az adott fejezettől folytathattam tovább.
A grafika kicsivel "színesebb", mint a Limbo-nál, már 3D hatású a 2D-s játékmenet, de ugyanolyan komor és sötét, ami még mindig bejön.
Kicsit kevesebb "fejtörő" van benne, és azok is - úgy emlékszem - egyszerűbbek, mint a Limbo-ban. Tetszett a világ hangulata, ahogy alakult a történet. Bár magamtól nem találtam meg az easter egg-et, de nagyon ötletesnek tartom azt a kis turpisságot, amit elrejtettek benne.
Rossz:
Azt a masszaszerű izét a végén szívesen kihagytam volna...
Játszás ideje: 2018. március
Jó:
Ahogy a Limbo-nál, itt is "végtelen életem" volt, és ha meghaltam, az adott fejezettől folytathattam tovább.
A grafika kicsivel "színesebb", mint a Limbo-nál, már 3D hatású a 2D-s játékmenet, de ugyanolyan komor és sötét, ami még mindig bejön.
Kicsit kevesebb "fejtörő" van benne, és azok is - úgy emlékszem - egyszerűbbek, mint a Limbo-ban. Tetszett a világ hangulata, ahogy alakult a történet. Bár magamtól nem találtam meg az easter egg-et, de nagyon ötletesnek tartom azt a kis turpisságot, amit elrejtettek benne.
Rossz:
Azt a masszaszerű izét a végén szívesen kihagytam volna...
Játszás ideje: 2018. március
Limbo
★★★★★★★★★☆
Jó:
Ha meghaltam - ami igen sűrűn előfordult - nem kellett teljesen elölről kezdeni mindent, hanem az adott fejezettől mehettem tovább, és akárhányszor meghalhattam, mert "végtelen életem" volt.
Bár csak fekete-szürke árnyalatos és 2D-s, mégis nagyon szép grafikája van, és passzol a nyomasztó hangulathoz.
A "rejtvények" nagyon jók voltak, mivel nem számítógépes játékokon nőttem fel, így "nem vágtam le azonnal", hogyan kell a csapdákat kijátszani, de a többszöri próbálkozás sem vette el a kedvem a továbbhaladástól, mert nem voltak annyira nehezek, hogy a kudarcok miatt esetleg feladjam.
Rossz:
Nem tudok negatívumot felhozni, teljesen korrekt volt minden.
Játszás ideje: 2017. december
Jó:
Ha meghaltam - ami igen sűrűn előfordult - nem kellett teljesen elölről kezdeni mindent, hanem az adott fejezettől mehettem tovább, és akárhányszor meghalhattam, mert "végtelen életem" volt.
Bár csak fekete-szürke árnyalatos és 2D-s, mégis nagyon szép grafikája van, és passzol a nyomasztó hangulathoz.
A "rejtvények" nagyon jók voltak, mivel nem számítógépes játékokon nőttem fel, így "nem vágtam le azonnal", hogyan kell a csapdákat kijátszani, de a többszöri próbálkozás sem vette el a kedvem a továbbhaladástól, mert nem voltak annyira nehezek, hogy a kudarcok miatt esetleg feladjam.
Rossz:
Nem tudok negatívumot felhozni, teljesen korrekt volt minden.
Játszás ideje: 2017. december
2020. március 21., szombat
A szingli fejvadász (2012)
★★★★★★☆☆☆☆
Filmnézés ideje: 2012. február 3.
Tekintve, hogy 2011. novemberében olvastam a könyvet (sorozatot), ezért még frissen élt az emlékeimben a történetvezetés, a poénok és az, hogy Mazur nagyi hatalmas fazon volt.
Sajnos a filmnél az volt az érzésem, hogy csak egymás mellé pakolták a jeleneteket és mivel én emlékeztem a köztes részekre is, ezért nekem egy kerek egésszé állt össze a sztori, annak pedig, aki a könyv ismerete nélkül nézte, esetleg nem volt annyira élvezhető és folyamatos a cselekmény.
★★★★★★★☆☆☆
Filmnézés ideje: 2020. március 17.
Most, hogy 8 év távlatából ismét megnéztem a filmet és a könyvbéli események mondjuk úgy, hogy egy csöppet megfakultak (baromira nem emlékszem már rá XD), ezért önállóan tudom kezelni és értékelni a filmet.
Azt kell, hogy mondjam, hogy elég jól megállja a helyét, nem éreztem annyira, hogy döcögős lenne a történetvezetés, ezek szerint a korábbi "egymás mellé pakolt jelenetek" érzés csak a könyv miatt volt bennem. Oké, tudjuk, hogy a könyvek az esetek túlnyomó részében sokkal jobbak a filmeknél, sokkal színesebbek, részletgazdagabbak, jobban bele tudjuk élni magunkat, és utáljuk, ha nem tökéletesen egy az egyben viszik filmre, vagy nem a megfelelő színészekkel. De azt is el kell fogadnunk, hogy míg egy könyvnél követelmény, hogy minél mesélősebb legyen, addig egy filmet nem feltétlenül élveznék 4-5 órán keresztül nézni, ezért szinte elkerülhetetlen a "veszteség".
Jelen esetben azonban, ha a "kivágott jelenetek" miatt nem is sikerült olyan viccesre, de azért még élvezhető maradt az alkotás és a színészválasztás is korrekt volt.
Katherine Heiglt kedvelem, sok filmjét láttam már és egész jó választásnak bizonyult Stephanie Plum szerepére, illett hozzá a stílus, bár meg kell hagyni, a szőke haj jobban áll neki.
A hiányérzet is csak azért jelentkezett, mert sajnáltam, hogy Mazur nagyinak csak egy jelenete volt, örültem volna, ha többet kapok belőle, mert emlékszem még rá, hogy a könyvben nagyon megkedveltem a karakán kis öreglányt.
Azt viszont nem tudom hova tenni, hogy Rangerből Kopót csináltak. Miért kellett átnevezni?
Összességében elmondhatom, hogy a könyv ismerete nélkül kellemes kikapcsolódást nyújthat a film.
Filmnézés ideje: 2012. február 3.
Tekintve, hogy 2011. novemberében olvastam a könyvet (sorozatot), ezért még frissen élt az emlékeimben a történetvezetés, a poénok és az, hogy Mazur nagyi hatalmas fazon volt.
Sajnos a filmnél az volt az érzésem, hogy csak egymás mellé pakolták a jeleneteket és mivel én emlékeztem a köztes részekre is, ezért nekem egy kerek egésszé állt össze a sztori, annak pedig, aki a könyv ismerete nélkül nézte, esetleg nem volt annyira élvezhető és folyamatos a cselekmény.
★★★★★★★☆☆☆
Filmnézés ideje: 2020. március 17.
Most, hogy 8 év távlatából ismét megnéztem a filmet és a könyvbéli események mondjuk úgy, hogy egy csöppet megfakultak (baromira nem emlékszem már rá XD), ezért önállóan tudom kezelni és értékelni a filmet.
Azt kell, hogy mondjam, hogy elég jól megállja a helyét, nem éreztem annyira, hogy döcögős lenne a történetvezetés, ezek szerint a korábbi "egymás mellé pakolt jelenetek" érzés csak a könyv miatt volt bennem. Oké, tudjuk, hogy a könyvek az esetek túlnyomó részében sokkal jobbak a filmeknél, sokkal színesebbek, részletgazdagabbak, jobban bele tudjuk élni magunkat, és utáljuk, ha nem tökéletesen egy az egyben viszik filmre, vagy nem a megfelelő színészekkel. De azt is el kell fogadnunk, hogy míg egy könyvnél követelmény, hogy minél mesélősebb legyen, addig egy filmet nem feltétlenül élveznék 4-5 órán keresztül nézni, ezért szinte elkerülhetetlen a "veszteség".
Jelen esetben azonban, ha a "kivágott jelenetek" miatt nem is sikerült olyan viccesre, de azért még élvezhető maradt az alkotás és a színészválasztás is korrekt volt.
Katherine Heiglt kedvelem, sok filmjét láttam már és egész jó választásnak bizonyult Stephanie Plum szerepére, illett hozzá a stílus, bár meg kell hagyni, a szőke haj jobban áll neki.
A hiányérzet is csak azért jelentkezett, mert sajnáltam, hogy Mazur nagyinak csak egy jelenete volt, örültem volna, ha többet kapok belőle, mert emlékszem még rá, hogy a könyvben nagyon megkedveltem a karakán kis öreglányt.
Azt viszont nem tudom hova tenni, hogy Rangerből Kopót csináltak. Miért kellett átnevezni?
Összességében elmondhatom, hogy a könyv ismerete nélkül kellemes kikapcsolódást nyújthat a film.
 | |
|
2020. március 1., vasárnap
Jelenleg még szövegesen nem, csak csillaggal értékelt olvasmányaim L-Z és vegyes olvasások
L-Z
Lengyel Dávid - Kuba Richárd: Holtak világa - A jóslat ★★★★★★★★★☆ Olvasás ideje: 2011. augusztus 5.
Lengyel Dávid: Kozma András naplója ★★★★★★★☆☆☆ Olvasás ideje: 2012
Lisa Lutz: Spellman nyomozóiroda ★★★★★★★★★☆ Olvasás ideje: 2013. augusztus 3. - 2013. szeptember 12.
Maggie Stiefvater: Linger – Várunk ★★★★★★★★☆☆ Olvasás ideje: 2010
Maggie Stiefvater: Shiver – Borzongás ★★★★★★★★★☆ Olvasás ideje: 2010
Nalini Singh: Angyalcsók ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2011
Nalini Singh: Angyaltánc ★★★★★★★★☆☆ Olvasás ideje: 2012. február 17. - 2012. március 6.
Nalini Singh: Angyalvér ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2011
Nalini Singh: Vonzódás ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2011. március 8. - 2011. március 13.
Richelle Mead: A halál csókja ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2010
Richelle Mead: Dermesztő ölelés ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2010
Richelle Mead: Örök kötelék ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2011. március 25. - 2011. március 27.
Richelle Mead: Vámpírakadémia ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2010
Richelle Mead: Véreskü ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2010
Richelle Mead: Vérvonalak ★★★★★★★★☆☆ Olvasás ideje: 2012. január 30. - 2012. február 17.
Simon Tofield: Simon's Cat legsajátabb könyve ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2011. szeptember 26.
Simon Tofield: Simon's Cat világgá megy ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2012. április 19.
Stephen King: Titkos ablak, titkos kert ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje:
Stephenie Meyer: Breaking Dawn – Hajnalhasadás ★★★★★★★★☆☆ Olvasás ideje: 2010
Stephenie Meyer: Bree Tanner rövid második élete ★★★★★★★★★☆ Olvasás ideje: 2010
Stephenie Meyer: Eclipse – Napfogyatkozás ★★★★★★★★★☆ Olvasás ideje: 2010
Stephenie Meyer: New Moon – Újhold ★★★★★★★★☆☆ Olvasás ideje: 2009
Stephenie Meyer: Twilight – Alkonyat ★★★★★★★★☆☆ Olvasás ideje: 2009
Szélesi Sándor: A láthatatlan város ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2012. június 11. - 2012. június 24.
Ta-mia Sansa: A menekülés éve ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2012 (megjelenés előtt)
Ta-mia Sansa: Sötét Hórusz ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2011. október 17. - 2011. október 22.
Ursula Poznanski: Erebos ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2016. november 12. - 2016. november 14.
Vivien Holloway: A hóhér kötele ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2015 (megjelenés előtt)
Vivien Holloway: Mechanikus farkas ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2017. január 3. - 2017. január 7.
Vivien Holloway: Pokoli szolgálat ★★★★★★★★★☆ Olvasás ideje: 2015. január 6. - 2015. január 14.
Vivien Holloway: Tolvajbecsület ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2014. december 30.
Vivien Holloway: Végtelen horizont ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2015. december 29. - 2016. január 3.
Vegyes olvasások - jelenleg még - csillagozás és szöveges értékelés nélkül:
Anne Frank: Anne Frank naplója
Göthe Salmander: Legendás állatok és megfigyelésük
J. K. Rowling: Bogar bárd meséi
Jim Davis: A helyzet magaslatán
Jim Davis: Garfield pompás kifogásai
Jim Davis: Útmutató a barátokhoz
Jim Davis: Útmutató borús és derűs időkre
Jim Davis: Útmutató hétalvóknak
Jim Davis: Útmutató kis és nagy állatokhoz
Jim Kraft: Garfield ego könyve
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Marcello D'Orta: Isten ingyér teremtett bennünket
Mark Acey – Jim Davis – Jim Kraft: Garfield top tízes kandúrságai
Mark Shirrefs – John Thomson: A jövőből jött lány
Melissa Müller: Anne Frank, egy lány élete
Nagy Katalin: A világ legrosszabb gyereke
Phil Healey – Rick Glanvill: Válogatott városi mondák
Pomogáts Béla (szerk.): A legszebb macskatörténetek
Stephen King: Titkos ablak, titkos kert
Tudor Hushpush: A kviddics évszázadai
Tutsek Anna: Cilike bajtársai
Tutsek Anna: Cilike férjhez megy
Tutsek Anna: Cilike mátkasága
Tutsek Anna: Cilike menyasszony lesz
Tutsek Anna: Cilike mint asszony
Walter Lord: A Titanic pusztulása
Lengyel Dávid - Kuba Richárd: Holtak világa - A jóslat ★★★★★★★★★☆ Olvasás ideje: 2011. augusztus 5.
Lengyel Dávid: Kozma András naplója ★★★★★★★☆☆☆ Olvasás ideje: 2012
Lisa Lutz: Spellman nyomozóiroda ★★★★★★★★★☆ Olvasás ideje: 2013. augusztus 3. - 2013. szeptember 12.
Maggie Stiefvater: Linger – Várunk ★★★★★★★★☆☆ Olvasás ideje: 2010
Maggie Stiefvater: Shiver – Borzongás ★★★★★★★★★☆ Olvasás ideje: 2010
Nalini Singh: Angyalcsók ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2011
Nalini Singh: Angyaltánc ★★★★★★★★☆☆ Olvasás ideje: 2012. február 17. - 2012. március 6.
Nalini Singh: Angyalvér ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2011
Nalini Singh: Vonzódás ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2011. március 8. - 2011. március 13.
Richelle Mead: A halál csókja ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2010
Richelle Mead: Dermesztő ölelés ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2010
Richelle Mead: Örök kötelék ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2011. március 25. - 2011. március 27.
Richelle Mead: Vámpírakadémia ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2010
Richelle Mead: Véreskü ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2010
Richelle Mead: Vérvonalak ★★★★★★★★☆☆ Olvasás ideje: 2012. január 30. - 2012. február 17.
Simon Tofield: Simon's Cat legsajátabb könyve ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2011. szeptember 26.
Simon Tofield: Simon's Cat világgá megy ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2012. április 19.
Stephen King: Titkos ablak, titkos kert ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje:
Stephenie Meyer: Breaking Dawn – Hajnalhasadás ★★★★★★★★☆☆ Olvasás ideje: 2010
Stephenie Meyer: Bree Tanner rövid második élete ★★★★★★★★★☆ Olvasás ideje: 2010
Stephenie Meyer: Eclipse – Napfogyatkozás ★★★★★★★★★☆ Olvasás ideje: 2010
Stephenie Meyer: New Moon – Újhold ★★★★★★★★☆☆ Olvasás ideje: 2009
Stephenie Meyer: Twilight – Alkonyat ★★★★★★★★☆☆ Olvasás ideje: 2009
Szélesi Sándor: A láthatatlan város ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2012. június 11. - 2012. június 24.
Ta-mia Sansa: A menekülés éve ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2012 (megjelenés előtt)
Ta-mia Sansa: Sötét Hórusz ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2011. október 17. - 2011. október 22.
Ursula Poznanski: Erebos ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2016. november 12. - 2016. november 14.
Vivien Holloway: A hóhér kötele ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2015 (megjelenés előtt)
Vivien Holloway: Mechanikus farkas ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2017. január 3. - 2017. január 7.
Vivien Holloway: Pokoli szolgálat ★★★★★★★★★☆ Olvasás ideje: 2015. január 6. - 2015. január 14.
Vivien Holloway: Tolvajbecsület ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2014. december 30.
Vivien Holloway: Végtelen horizont ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2015. december 29. - 2016. január 3.
Vegyes olvasások - jelenleg még - csillagozás és szöveges értékelés nélkül:
Anne Frank: Anne Frank naplója
Göthe Salmander: Legendás állatok és megfigyelésük
J. K. Rowling: Bogar bárd meséi
Jim Davis: A helyzet magaslatán
Jim Davis: Garfield pompás kifogásai
Jim Davis: Útmutató a barátokhoz
Jim Davis: Útmutató borús és derűs időkre
Jim Davis: Útmutató hétalvóknak
Jim Davis: Útmutató kis és nagy állatokhoz
Jim Kraft: Garfield ego könyve
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Marcello D'Orta: Isten ingyér teremtett bennünket
Mark Acey – Jim Davis – Jim Kraft: Garfield top tízes kandúrságai
Mark Shirrefs – John Thomson: A jövőből jött lány
Melissa Müller: Anne Frank, egy lány élete
Nagy Katalin: A világ legrosszabb gyereke
Phil Healey – Rick Glanvill: Válogatott városi mondák
Pomogáts Béla (szerk.): A legszebb macskatörténetek
Stephen King: Titkos ablak, titkos kert
Tudor Hushpush: A kviddics évszázadai
Tutsek Anna: Cilike bajtársai
Tutsek Anna: Cilike férjhez megy
Tutsek Anna: Cilike mátkasága
Tutsek Anna: Cilike menyasszony lesz
Tutsek Anna: Cilike mint asszony
Walter Lord: A Titanic pusztulása
Jelenleg még szövegesen nem, csak csillaggal értékelt olvasmányaim A-K
A-K
Alyson Noël: Blue Moon – Kék Hold ★★★★★★☆☆☆☆ Olvasás ideje: 2010
Alyson Noël: Evermore – Mindörökké ★★★★★★☆☆☆☆ Olvasás ideje: 2010
Alyson Noël: Shadowland – Árnyvidék ★★★★★☆☆☆☆☆ Olvasás ideje: 2010
Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt ★★★★★★★★☆☆ Olvasás ideje: 2010
Benina: A Boszorka démona ★★★★★★★★☆☆ Olvasás ideje: 2012. augusztus 1. - 2012. augusztus 15.
Benina: A Boszorka fénye ★★★★★★★★★☆ Olvasás ideje: 2011
Benina: A Boszorka városa ★★★★★★★☆☆☆ Olvasás ideje: 2012. november 28.
Brent Weeks: Az árnyak útján ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2012. november 25. - 2013. február 2.
Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén ★★★★★★★★★☆ Olvasás ideje: 2013. február 5. - 2013. április 25.
Cassandra Clare: Csontváros ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2010
Cassandra Clare: Hamuváros ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2010
Cassandra Clare: Üvegváros ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2011. május 1. - 2011. május 7.
Charlotte Bronte: Jane Eyre ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2011. július 25. - 2011. augusztus 2.
Claudia Gray: Evernight – Örökéj ★★★★★★★★☆☆ Olvasás ideje: 2010
Claudia Gray: Hourglass – Homokóra ★★★★★☆☆☆☆☆ Olvasás ideje: 2010
Claudia Gray: Stargazer – Nézz az égre! ★★★★★★☆☆☆☆ Olvasás ideje: 2010
Darren Shan: A holtak vonulása ★★★★★★★★★☆ Olvasás ideje: 2016. november 25. - 2016. december 4.
Darren Shan: A pokol pereme ★★★★★★★★★☆ Olvasás ideje: 2016. december 8. - 2016. december 16.
Darren Shan: A kígyók városa ★★★★★★★★☆☆ Olvasás ideje: 2016. december 17. - 2017. január 1.
Imre Viktória Anna: A bosszúszomjas doktor ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2016. július - 2016. október
Alyson Noël: Blue Moon – Kék Hold ★★★★★★☆☆☆☆ Olvasás ideje: 2010
Alyson Noël: Evermore – Mindörökké ★★★★★★☆☆☆☆ Olvasás ideje: 2010
Alyson Noël: Shadowland – Árnyvidék ★★★★★☆☆☆☆☆ Olvasás ideje: 2010
Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt ★★★★★★★★☆☆ Olvasás ideje: 2010
Benina: A Boszorka démona ★★★★★★★★☆☆ Olvasás ideje: 2012. augusztus 1. - 2012. augusztus 15.
Benina: A Boszorka fénye ★★★★★★★★★☆ Olvasás ideje: 2011
Benina: A Boszorka városa ★★★★★★★☆☆☆ Olvasás ideje: 2012. november 28.
Brent Weeks: Az árnyak útján ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2012. november 25. - 2013. február 2.
Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén ★★★★★★★★★☆ Olvasás ideje: 2013. február 5. - 2013. április 25.
Cassandra Clare: Csontváros ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2010
Cassandra Clare: Hamuváros ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2010
Cassandra Clare: Üvegváros ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2011. május 1. - 2011. május 7.
Charlotte Bronte: Jane Eyre ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2011. július 25. - 2011. augusztus 2.
Claudia Gray: Evernight – Örökéj ★★★★★★★★☆☆ Olvasás ideje: 2010
Claudia Gray: Hourglass – Homokóra ★★★★★☆☆☆☆☆ Olvasás ideje: 2010
Claudia Gray: Stargazer – Nézz az égre! ★★★★★★☆☆☆☆ Olvasás ideje: 2010
Darren Shan: A holtak vonulása ★★★★★★★★★☆ Olvasás ideje: 2016. november 25. - 2016. december 4.
Darren Shan: A pokol pereme ★★★★★★★★★☆ Olvasás ideje: 2016. december 8. - 2016. december 16.
Darren Shan: A kígyók városa ★★★★★★★★☆☆ Olvasás ideje: 2016. december 17. - 2017. január 1.
Imre Viktória Anna: A bosszúszomjas doktor ★★★★★★★★★★ Olvasás ideje: 2016. július - 2016. október
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)