★★★★★★★★☆☆
Nem gondoltam volna, hogy ez a film nekem túlzottan tetszeni fog, hiszen fiatal lányok falatnyi ruhákban illetgetik magukat és lövöldöztek hiper-szuper fegyverekkel, tehát a célközönség inkább a férfiak voltak. Ennek ellenére meglepő módon nem volt különösebb gondom a filmmel.
A negatív karakterek nem pusztán névleg voltak azok, lehetett őket utálni, a lányok szerencsére nem voltak teljesen "szőkék", így ha felszaladt a harisnyájukon a szál, akkor nem fakadtak sírva, kaptunk melléjük szerethető mellékkaraktereket is, aki hozzá tudtak adni a történetvezetéshez, szóval összességében elvoltam vele.
A film három "rétegből" épült fel, melyeket egész szépen sikerült egymáshoz kapcsolni a készítőknek, illetve jól el lehetett különíteni őket egymástól minden szempontból, rögtön lehetett tudni, hogy a valóságban, az álomvilágban, vagy az álomháborúban vagyunk, és nem volt csapongás, ugrálás, hanem következetesen léptünk egyikből a másikba át, ezáltal érthető maradt a történetvezetés.
Innentől spoiler-es:
1) A valóság, melyben Babydoll és a többi lány egy elmegyógyintézet falai közé van zárva. Ez adja meg a keretet a történetnek, ezzel kezdünk és ezzel zárjuk az eseményeket. És ebből a bezártságból próbálnak meg menekülni a lányok, amiből mi egy képzeletbeli világot látunk csak, de mint a film végén kiderül, ami az elméjükben megtörtént (gyújtogatás, halál, szökés, stb), az a valóságban is megtörtént valamilyen módon és formában. Erről ugyebár nem tudunk semmi, csak a végeredményt kapjuk meg. És bár ez a nyitott kérdés így van jól, azért én kíváncsi lettem volna, hogy menet közben a valóságban mi történhetett...
Sajnáltam, hogy a bevezető során Babydoll-on kívül a többi lányról nem tudtam meg semmilyen információt, egy 5 perces kitérőt szívesen fogadtam volna, amiben az ő történetüket is bemutatják (ki hogy került be és miért). Tehát ezt a síkot szerintem egy kicsit elnagyolták a készítők, nem gondolták, hogy fontos lenne a történet szempontjából kidolgozni mindenkinek a hátterét és bemutatni őket, viszont így egy kis hiányérzetem maradt.
2) Az álomvilág, azaz a lányok fantáziája, miszerint szerintük egy showműsorban vannak, ami lényegében egy "kupleráj" volt. Csinosan felöltöztetve, kisminkelve kell a "vendégek" kedvében járniuk, a madam felügyeli őket és tanítja meg nekik, hogyan csábítsák el az embereket, és mindennek a feje Blue, aki valamennyiüknek dirigál.
Lényegében ez a kiindulási pont, hiszen itt szövögetik a lányok a tervet, hogyan szökjenek meg. De mivel az alap kidolgozatlan, ezért kicsi furán veszi ki magát, hogy a lányok elméje "összekapcsolódik", tehát nemcsak Babydoll tervezget és harcol az elnyomás ellen, hanem az összes lány együtt, ugyanazon a síkon. Na most ez így azért érdekes, de mivel elmegyógyintézetben vagyunk eltekintek a további fejtegetéstől és elfogadom, hogy mindannyian egy síkra kerülnek az elméjük által.
Kíváncsi lennék, hogy miért éppen egy "kuplerájnak" vizionálják az elmegyógyintézetet, bár elképzelésem azért van, találok hasonlóságot a kettőben. Mindkettőben úgy kell viselkedni például, ahogy a "vendégek"/"gondozók" elvárják, tehát ha teszed a szépet és jót, illetve rendesen viselkedsz, akkor nincs bünti, nincs begyógyszerezést és fenyítés.
Talán meglepő, de nekem a "madam" karaktere (aki a valóságban a lányok kezelőorvosa) például bejött. Azt hinné az ember, hogy lelketlen és nem foglalkozik a lányokkal, csak parancsolgat nekik és végrehajtja a nagykutya utasításait, szépen lassan azonban kibontakozott az igazi énje. Valóban szívén viselte a sorsukat és végül mikor rájött az ármánykodásra és csalásra, akkor kiállt mellettük, számomra szimpatikus lett ezáltal.
A negatív főhős meglepő módon nem volt teljesen hülye és észrevette a jeleket, össze is szidta a lányokat, hogy ne próbálkozzanak semmivel, majd mikor tovább feszítették a húrt, akkor drasztikus lépéssel bizonyította be, hogy nem viccelt. Tehát nemcsak a cukormázat kaptuk, és nemcsak dísznek volt a "gonosz", hanem hozzá mertünk nyúlni a karakterekhez is, ami kicsit reálisabbá tette ezt az álmot.
3) Az álomháború helyszíne, ahol a lányok szuperhősökké válnak, minden fegyvert kitűnően tudnak használni, bármilyen járművet elvezetnek, kiválóak a verekedésben. Ezzel is azt mutatják, hogy mennyire elszántak, hogy együtt bármire képesek a cél érdekében. Ezen a síkon próbálják megszerezni a menekülésükhöz szükséges eszközöket (térkép, tűz, kés, kulcs) több-kevesebb sikerrel.
A háborúba mindig Babydoll táncával csöppenünk bele, ezzel tereli el az "áldozata" figyelmét addig, míg a többiek megszerzik a következő tárgyat, viszont ezúttal is hiányérzetem van, ugyanis a táncból szinte egyetlen mozdulatot nem látunk soha, bár tudjuk, hogy nagyon hatásos. Kíváncsi lennék rá, egy-két mozdulat nekem is jól jönne...
A látványvilág és az effektek egész jól sikerültek, a lányok nem kényeskedtek ha mondjuk kaptak egy pofont, vagy be kellett piszkolni a kezüket, ezért el tudtam vonatkoztatni attól, hogy valójában "körömreszelgetős, tűsarkúban tipegős cicababa" típusokról van szó. Mondhatnám azt is, hogy meggyőző volt az alakításuk, de azért az túlzás lenne.
Ezen a síkon is akadt egy kedvenc karakterem, méghozzá a segítőjük, akitől kapták az instrukciókat. Mindig ott volt és támogatta a lányokat, szimpatikus szereplő.
A film vége nem az a kimondott happy end, de örültem, hogy az álomháborúban megismert "segítőt" a valódi világban is viszontláthattuk a buszsofőr személyében, így valóban keretbe foglaltuk a történetet.
Filmnézés ideje: 2016. október 15.
2016. október 16., vasárnap
Locke - Nincs visszaút (2013)
★☆☆☆☆☆☆☆☆☆
Erre a filmre kár volt egyetlen fillért is költeni. Bár ha azt veszem, hogy az autót biztosíthatta akár a rendező is (vagy jófejségből a BMW), és a szereplők beszélgethettek flottás mobilcsomagban, akkor mindössze az autópálya matricát, egy tank benzint és kb. két kamerát kellett beszerezniük eme "pazar" alkotáshoz... De ez is kidobott pénz volt...
Láttam már egy főszereplős, egy helyszínes filmeket, de azok legalább jók voltak, fenn tudták tartani az érdeklődésemet és szóltak is valamiről, nem úgy, mint ez a "remekmű", ami mindössze egy pasi 85 perces telefonálgatását mutatja be a volán mögött ülve.
Nem is értem, hogy minek kellett kamera a készítőknek, hiszen egy diktafon is elég lett volna, az unszimpatikus pasi, illetve néha az éjszakai autópálya látványa ugyanis jelen esetben nem oszt, nem szoroz, ha közben kimentem volna a konyhába főzni valamit, akkor legalább hasznosan töltöttem volna az időt és ugyanúgy végighallgatom a szereplők telefonos szenvedését.
Gondolj csak bele, hogy milyen érzés lenne, ha mondjuk a pároddal utaznál le az M7-esen Budapestről a Balatonra és ő egyfolytában a telefonján pofázna, egymás után hívná a haverjait, munkatársait, egyéb ismerőseit, téged meg semmibe venne és muszáj lenne szótlanul végigülnöd a trécselését. Nos, ezt szorozd meg még vagy hattal és megkapod életed egyik legunalmasabb filmjét.
Ha mégis mazochista vagy és rászánod magad a "megnézésére", akkor csakis más elfoglaltság mellé "háttérzajnak" ajánlom, akkor talán nem lesz időpocsékolás.
Innentől spoiler-es:
A történet ugyanis semmi másról nem szól, minthogy egy pasi az éjszaka kellős közepén
- telefonon közli a főnökével, hogy a holnapi rohadt fontos eseményen nem lesz jelen, mert egy nő gyereket szül neki és ott akar lenni a szülésnél;
- telefonon keresztül vallja be a feleségének, hogy félrekufircolt, aminek eredménye egy kisbaba, és hogy éppen a szülőszoba felé robog;
- telefonon ugráltatja a beosztottját, hogy mit és hogyan csináljon, mert ő baltázik majd megjelenni a holnapi sorsdöntő betonozáson.
És ebből hatalmas horderejű konfliktusnak kellett volna kibontakoznia, csak az volt a gond, hogy a főszereplőnk teljesen érzéketlen, apatikus és mindenbe beleszarik, továbbá egy fikarcnyi érzelmet sem tud hitelesen átadni. Komolyan mondom, a többi "szereplő" sokkal élethűbb volt még úgy is, hogy csak a hangjukat hallottuk. Legyen szó akár a megcsalt feleségének gyötrelmeiről, a semmit nem tudó gyerekeinek a meccs iránti lelkesedéséről, a cserbenhagyott beosztottja kifakadásáról, vagy a főnöke kirohanásáról (nem, a vajúdó "szeretőjének" nyűglődését nem sorolom ide, mert ő is csapnivaló alakítást nyújtott).
A feszültséget nem tudta fenntartani a film, hiszen nem is keltett igazi feszültséget. Üzenete sincs, hacsak nem annyi, hogy vigyázz mit csinálsz, mert 5 perc alatt mind a saját, mind a körülötted élők életét a sárba tudod tiporni, amin majd agyalhatsz életed végéig. De ha már egyszer hibáztál, akkor nem kell hozzá tartás és gerinc, hogy odaállj őszintén mások elé, hiszen ott van a telefonod, nem kell a szemükbe nézned és látnod a fájdalmukat (sőt, ha nem tetszik valami, akár ki is nyomhatod mondjuk...). Gyáva alak!
Emellett a problémák megoldásán sem agyaltunk túl sokat, "eldöntöttem, odamegyek, a többiek meg kapják be", ez aztán a szimpatikus hozzáállás, mondhatom.
Az ok pedig, amiért mindenkit cserbenhagyott és gerinctelen módon telefonon tájékoztatott, egyszerűen elfogadhatatlan.
Egy kisbabának ugyanis lényegtelen, hogy ki van bent a születésénél a szülőszobán, évekig nem is fogja tudni őt hova tenni, tehát lényegében felesleges is odarohannia az éjszaka közepén a kórházba. Mellesleg az anyával - aki ugyebár csak rá számíthat - sem foglalkozott az elmúlt 9 hónapban, egy szalmaszálat nem tett érte keresztbe, tehát érthetetlen ez a nagy igyekezet a szülésnél, hiszen ha eddig se foglalkozott a kicsivel és anyával, akkor miért éppen most lettek fontosak neki? Képmutató...
Az már csak slussz poén, hogy végül oda se ért, előbb megszületett a kicsi, akinek még a nemét sem sikerült megtudnunk, mert azt már nem tartották fontosnak a készítők. Az egész botrány miatta alakult ki, de semmit nem tudunk meg róla, így az egész értelmetlenné válik, de sebaj.
Az igazi sötét csavar már csak az lett volna a történetben, ha esetleg a kicsi halva születik, tehát az egész önvallomás és önfeláldozás hiábavaló lett volna... Meg is érdemelte volna a pasi... Tudom, rosszindulatú vagyok, de egyszerűen olyan mértékben elítélem ezt a férfit, hogy csak az ellenszenvemet tudta kiváltani. Mégis miért nem volt pofája a felesége elé állni és bevallani, hogy mit tett? Az italozáshoz és dugáshoz bezzeg volt lelkiereje! Kretén!
Tehát lényegében egy irritálóan unott férfi kocsikázását láthattam, akit cseppet sem tudok sajnálni azért, mert röpke pár perc alatt teljesen tönkretette az életét. Meg is érdemelte, amilyen hülye. Sokkal jobban sajnálom viszont azokat, akiknek ő tette pokollá az életét...
Filmnézés ideje: 2016. október 11.
Erre a filmre kár volt egyetlen fillért is költeni. Bár ha azt veszem, hogy az autót biztosíthatta akár a rendező is (vagy jófejségből a BMW), és a szereplők beszélgethettek flottás mobilcsomagban, akkor mindössze az autópálya matricát, egy tank benzint és kb. két kamerát kellett beszerezniük eme "pazar" alkotáshoz... De ez is kidobott pénz volt...
Láttam már egy főszereplős, egy helyszínes filmeket, de azok legalább jók voltak, fenn tudták tartani az érdeklődésemet és szóltak is valamiről, nem úgy, mint ez a "remekmű", ami mindössze egy pasi 85 perces telefonálgatását mutatja be a volán mögött ülve.
Nem is értem, hogy minek kellett kamera a készítőknek, hiszen egy diktafon is elég lett volna, az unszimpatikus pasi, illetve néha az éjszakai autópálya látványa ugyanis jelen esetben nem oszt, nem szoroz, ha közben kimentem volna a konyhába főzni valamit, akkor legalább hasznosan töltöttem volna az időt és ugyanúgy végighallgatom a szereplők telefonos szenvedését.
Gondolj csak bele, hogy milyen érzés lenne, ha mondjuk a pároddal utaznál le az M7-esen Budapestről a Balatonra és ő egyfolytában a telefonján pofázna, egymás után hívná a haverjait, munkatársait, egyéb ismerőseit, téged meg semmibe venne és muszáj lenne szótlanul végigülnöd a trécselését. Nos, ezt szorozd meg még vagy hattal és megkapod életed egyik legunalmasabb filmjét.
Ha mégis mazochista vagy és rászánod magad a "megnézésére", akkor csakis más elfoglaltság mellé "háttérzajnak" ajánlom, akkor talán nem lesz időpocsékolás.
Innentől spoiler-es:
A történet ugyanis semmi másról nem szól, minthogy egy pasi az éjszaka kellős közepén
- telefonon közli a főnökével, hogy a holnapi rohadt fontos eseményen nem lesz jelen, mert egy nő gyereket szül neki és ott akar lenni a szülésnél;
- telefonon keresztül vallja be a feleségének, hogy félrekufircolt, aminek eredménye egy kisbaba, és hogy éppen a szülőszoba felé robog;
- telefonon ugráltatja a beosztottját, hogy mit és hogyan csináljon, mert ő baltázik majd megjelenni a holnapi sorsdöntő betonozáson.
És ebből hatalmas horderejű konfliktusnak kellett volna kibontakoznia, csak az volt a gond, hogy a főszereplőnk teljesen érzéketlen, apatikus és mindenbe beleszarik, továbbá egy fikarcnyi érzelmet sem tud hitelesen átadni. Komolyan mondom, a többi "szereplő" sokkal élethűbb volt még úgy is, hogy csak a hangjukat hallottuk. Legyen szó akár a megcsalt feleségének gyötrelmeiről, a semmit nem tudó gyerekeinek a meccs iránti lelkesedéséről, a cserbenhagyott beosztottja kifakadásáról, vagy a főnöke kirohanásáról (nem, a vajúdó "szeretőjének" nyűglődését nem sorolom ide, mert ő is csapnivaló alakítást nyújtott).
A feszültséget nem tudta fenntartani a film, hiszen nem is keltett igazi feszültséget. Üzenete sincs, hacsak nem annyi, hogy vigyázz mit csinálsz, mert 5 perc alatt mind a saját, mind a körülötted élők életét a sárba tudod tiporni, amin majd agyalhatsz életed végéig. De ha már egyszer hibáztál, akkor nem kell hozzá tartás és gerinc, hogy odaállj őszintén mások elé, hiszen ott van a telefonod, nem kell a szemükbe nézned és látnod a fájdalmukat (sőt, ha nem tetszik valami, akár ki is nyomhatod mondjuk...). Gyáva alak!
Emellett a problémák megoldásán sem agyaltunk túl sokat, "eldöntöttem, odamegyek, a többiek meg kapják be", ez aztán a szimpatikus hozzáállás, mondhatom.
Az ok pedig, amiért mindenkit cserbenhagyott és gerinctelen módon telefonon tájékoztatott, egyszerűen elfogadhatatlan.
Egy kisbabának ugyanis lényegtelen, hogy ki van bent a születésénél a szülőszobán, évekig nem is fogja tudni őt hova tenni, tehát lényegében felesleges is odarohannia az éjszaka közepén a kórházba. Mellesleg az anyával - aki ugyebár csak rá számíthat - sem foglalkozott az elmúlt 9 hónapban, egy szalmaszálat nem tett érte keresztbe, tehát érthetetlen ez a nagy igyekezet a szülésnél, hiszen ha eddig se foglalkozott a kicsivel és anyával, akkor miért éppen most lettek fontosak neki? Képmutató...
Az már csak slussz poén, hogy végül oda se ért, előbb megszületett a kicsi, akinek még a nemét sem sikerült megtudnunk, mert azt már nem tartották fontosnak a készítők. Az egész botrány miatta alakult ki, de semmit nem tudunk meg róla, így az egész értelmetlenné válik, de sebaj.
Az igazi sötét csavar már csak az lett volna a történetben, ha esetleg a kicsi halva születik, tehát az egész önvallomás és önfeláldozás hiábavaló lett volna... Meg is érdemelte volna a pasi... Tudom, rosszindulatú vagyok, de egyszerűen olyan mértékben elítélem ezt a férfit, hogy csak az ellenszenvemet tudta kiváltani. Mégis miért nem volt pofája a felesége elé állni és bevallani, hogy mit tett? Az italozáshoz és dugáshoz bezzeg volt lelkiereje! Kretén!
Tehát lényegében egy irritálóan unott férfi kocsikázását láthattam, akit cseppet sem tudok sajnálni azért, mert röpke pár perc alatt teljesen tönkretette az életét. Meg is érdemelte, amilyen hülye. Sokkal jobban sajnálom viszont azokat, akiknek ő tette pokollá az életét...
Filmnézés ideje: 2016. október 11.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)