2016. január 24., vasárnap

Szex a neten (2009)

★★★☆☆☆☆☆☆☆

Ettől a filmtől a nők szilikon túladagolást, a pasik pedig merevedést kapnak.

Hiába valós eseményeket dolgoz fel a film, nekem cseppet sem tetszett. Nem elhanyagolható módon három olyan pasi a főszereplő, akiket alaphangon sem bírok, és ebben a filmben is csak az ellenérzésemet váltották ki. Bár a film témája miatt legalább annak örülhetek, hogy nem számomra kedves színészekkel játszatták el ezeket a visszataszító szerepeket...

Wayne és Buck két szánalmas lúzer, akik szétdrogozták az agyukat és legjellemzőbb tulajdonságuk a semmittevés, illetve a csajozás. Buták, mint a föld, de legalább arra rájöttek, hogy a pornóban milyen hatalmas lóvé rejlik. Viszont idióta módon ujjat húztak a nagykutyákkal és nem tudták kezelni a helyzetet.
A segítség Jack személyében érkezik, aki pedig - akárhonnan is nézem - egy alattomos és fondorlatos kis szemétláda, akinek legalább ahhoz van érzéke, hogy másokat kijátsszon. Többek között a családját is...

Az időben való ide-oda ugrálástól egy idő után megfájdult a fejem, már nem is bírtam követni, hogy ki mikor mit csinált. Természetesen folyamatosan egymás fejének szegezték a fegyvereket, folyamatosan hátba támadták egymást és áskálódtak a háttérben, ahogy ez az alvilági körökben már csak lenni szokott, és mindig üresfejű cicababákkal vették körül magukat.

Csodálkozik még valaki, hogy nem lett a kedvencem ez a film?

Filmnézés ideje: 2016. január 23.


Rec 2 (2009)

★★☆☆☆☆☆☆☆☆

Megnéztem, hogy az első részre hány pontot adtam, és azt kell hogy mondjam, nagyon-nagyon túlértékeltem az 5 csillaggal, de mindegy. A folytatásra - amit nem önszántamból néztem meg - a legjobb jóindulattal sem tudok 2 csillagnál többet adni, mert ez egy nagy rakás... Legyen elég annyi, hogy már nemcsak alaphangon pocsék volt, de idegesített is, ráadásul valamennyi szereplőt utáltam!

Ha a következetlen, átgondolatlan és béna történetvezetés nem lenne elég, akkor kaptunk egy rakás lihegő, rinyáló, szerencsétlenkedő és idegbeteg főszereplőt, akik kapkodtak és rohangásztak összevissza hangosan sipákolva, és persze ne felejtsük el az ide-oda kapkodott kamerákat és villódzó lámpákat se, amitől megint csak a hajamat téptem. Ezektől csak rendkívül idegesítő lesz egy film. Nem, nem horrorisztikus, hanem agyzsibbasztó!

Innentől spoiler-es:

Kezdjük ott, hogy ez a rész megpróbálta megmagyarázni, hogy pontosan mik is ezek az izék. Az első rész igen elnagyolt volt, elhitették velünk, hogy csak "sima" zombikról van szó és nem is foglalkoztak tovább a kérdéssel, viszont a folytatás készítői úgy gondolták, hogy belemagyarázzák az egészbe a "démonokat", tehát új alapokra helyezünk mindent. Már ez a fordulat se tetszett igazán, de oké legyen, akkor űzzünk démonokat, lássuk, mit tudnak kihozni belőle.

Legújabb csapatunk ezúttal négy kommandósból és egy "doktorból" áll, akiknek összesen nincs annyi eszük, mint egy marék lepkének. Miután behatoltak a házba, rögtön elindulnak a legfelső emeletre, mert persze az úgy logikus. Véletlenül se szintről szintre, helyiségről helyiségre kell átnézni az épületet, hiszen akkor nem tudnák őket hátba támadni. Igazán "profi" akció...

Persze az áramot még véletlenül se kapcsolnák vissza az épületben, hogy lássanak is valamit, inkább hagyják, hagy hadonásszanak a zseblámpával, mert az olyan ijesztővé és sejtelmessé teszi az egészet. Az ilyen húzásoktól visítani tudnék, annyira szánalmas!

Mikor a "doki" belevágta a kését az ajtóba és ráakasztotta a rózsafüzért, amitől a démonkánk lenyugodott, akaratlanul is kicsúszott a számon, hogy "Ne már b+, ezt nem mondjátok komolyan!". Majd jöttek a vallásos ördögűzős dumával, na, ott már fizikai fájdalmat éreztem.

Mellesleg tele volt a film értelmetlenségekkel:

A legfontosabb feladat az volt, hogy vérmintát szerezzenek az eredeti megszállott lánytól, mert ez az egyetlen esély. Az viszont, hogy mire kellett a vér, rejtély maradt, mint ahogy az is, hogy hogyan lehetett a plafon feletti titkos járatban egy működő hűtőszekrény... Miután megtalálták a vért, de összetörték a kémcsövet, akkor a pap közli, hogy az volt az egyetlen példány, de tovább kell kutatniuk. Logikus, ugye? Szerintem nem!
Majd találnak egy kislányt, akiben benne van a démon, de azt is sikerül kinyírniuk, mire közli a pap, hogy az volt az utolsó esélyük. Ezután az idióta kölykök kiengedik az egyik kommandós démonkát, erre megint közli a pap, hogy az volt az utolsó esélyük. Komolyan mondom, ennyi utolsó eséllyel már rég találkoztam...

Amikor az egyik kiskölyök átváltozott, akkor úgy kötözték oda a székhez, hogy az alkarja teljesen szabadon volt, úgy hadonászhatott volna, hogy simán kiverhette volna a pap kezéből a keresztet, de persze ezt nem tette.
Részletkérdés, hogy a másik két kiskölyköt bezárták egy szobába, majd a nagy zűrzavar közepette elfelejtették őket, ez a szál elvarratlan maradt... Ez is csak azt bizonyítja, hogy mennyire következetlenül van felépítve a történetvezetés.

Merőben érdekes elgondolás volt, hogy a helyszín és az egész környezet megváltozik attól, hogy éjjellátó kamerán keresztül nézik a szobát, de engem nem győzött meg ez a kivitelezés. Mégis hogyan kerülne oda egy kád, aminek egyébként normális "fényviszonyoknál" nem mennek neki, de miután beleesett a kommandós, felszívódik az egész a pasival együtt. Ugyan, hagyjuk már ezt a baromságot.

Kár volt erre költeniük a pénzt, nekem meg kár volt erre pazarolnom az időmet.

Filmnézés ideje: 2016. január 23.


A köd (2005)

★★★☆☆☆☆☆☆☆

Az "eredeti", John Carpenter féle A köd című 1980-as alkotás mondjuk úgy, remekmű. Sejtelmes, jól felépített, borzongató és maradandó élményt nyújt. Nekem elhihetitek, hiszen még gyerkőcként láttam és a mai napig hatással van rám.

Ezzel szemben ez a 2005-ös feldolgozás nemhogy nem méltó hozzá, de egyenesen pocsék. Amit csak lehet, elszúrtak a készítők, kár volt kidobni erre a remake-re a pénzt. Leginkább azt éreztem, hogy az "eredeti" alkotás elemeit lenyúlták, azonban próbálták új köntösben tálalni, amiből az lett, hogy egyes jelenetek megvoltak ugyan, de bénán átdolgozva, azonban szinte semmi összefüggés nem volt az események közt. Több felesleges és semmitmondó újítással próbálkoztak "felturbózni" a filmet, de hogy minek, azt nem tudom, semmi pluszt nem adtak hozzá, inkább csak még nagyobb sületlenség lett az eredmény.
Nem vagyok én feldolgozásellenes, nyitott vagyok az újragondolásokra, azonban ha már csinálják, akkor legalább úgy csinálják, hogy az ámulattól és a döbbenettől a szám is nyitva maradjon, ne pedig úgy, hogy a szörnyülködéstől minden utamba kerülő tárgyat le akarjak fejelni...
A karakterek annyira buták voltak, hogy legszívesebben én adtam volna valamit a hajósok kezébe, amivel kicsinálhatják őket. Kimondottan örültem, hogy szépen sorban a legtöbbjük meghalt...

Az eredeti rádióst alakító Stevie Wayne (Adrienne Barbeau) magyar hangjától az ember libabőrös lesz, a mélyen búgó erotikus hangja nagyon fülbemászó, azonban az új, Selma Blair által megformált karakternek olyan tucathangot kölcsönöztek, amitől nemhogy egyedi nem lesz, de még háttérzajnak is kevés (bár egy ilyen jelentéktelen karakternek nem is adhattak másmilyen hangot...).
Az eredeti bosszúálló hajósoktól feláll a szőr a hátamon, kellőképpen ijesztőek (pedig akkoriban még nem volt divat a CGI), míg az új szellemeken leginkább csak mosolyogni tudok, átlátszóak, mesterkéltek és erőtlenek...

Innentől spoiler-es:

A hajón táncikáló libáknak nem igazán láttam értelmét, egy szál bikiniben illegették magukat, miközben a pasik nagykabátban voltak, és még az időjárás jelentésben is 10 fokokat emlegettek. Tehát felesleges statiszták, de legalább a pasik érdeklődését is fenntartjuk, bár hogy az egyik nőcske milyen indíttatásból rajzolta a párás üvegre a mérleg jelet, azt már nem tudom, mint ahogy azt se, hogy miért kellett a Titanic-os "párás ablakra tenyerelek majd végig csúsztatom a tenyerem az üvegen" jelenetet betenni a filmbe...

Elizabeth simán kinyitotta annak a hűtőszekrénynek az ajtaját, ahova Spooner elbújt és amit ugyebár a kalózok meglepő módon nem tudtak kinyitni, az "őrülen vad szex"-ből zuhany alatt simogatás lett, Elizabeth alig bír kimászni egy rakás ártatlan hínárból, majd miután látta a felvételt, képtelen kinyögni, hogy mi volt a videón, pedig azonnal tisztázhatná a srácot, Stevie megkéri a csemetéjét, hogy semmilyen körülmények között ne menjen a partra, erre a következő mondat, ami kiesik a kölyök száján, hogy lemehet-e a partra, mikor pedig körbeveszi a köd, akkor celluxszal ragasztja be az ajtóréseket, mintha ezzel bármit is elérhetne, arról már nem is beszélve, hogy folyamatosan az üvegajtókat és üvegablakokat zárogatták be, mintha ettől biztonságban lennének. Értelmetlen jelenetek tömkelege...

Talán a legértelmetlenebb módosítás mégis Malone atyát érintette. Az eredeti verzióban ő jön rá a köd és a halászok rejtélyére, ezúttal viszont semmi köze az eseményekhez, simán csak a kezébe adták a piát, mert azt úgy kellett, de teljesen funkciótlan maradt, ugyanis ezúttal Elizabeth rakja össze a részleteket.

Egyébként valaki megmagyarázhatná nekem, hogy mitől vált szellemmé Elizabeth? Köszi.

Bárhonnan is nézem ezt a katyvaszt, mindig csak a fejemet fogom, ahogy eszembe jutnak a bénábbnál bénább jelenetek, hogy ez se illett a filmbe, az se illett a filmbe, ezt a színészt is péklapáttal csapkodnám, olyan buta, meg a másikat is. Egyszerűen idegesítően elrontották az egészet, és ennél többet nem is kívánok elmondani róla.

Filmnézés ideje: 2016. január 18.

2016. január 13., szerda

Mama (2013)

★★★★☆☆☆☆☆☆

Gyengécske horrorocska. Leginkább ez jut eszembe a film kapcsán.

A karakterekben még ha kezdetben láttam is volna fantáziát, akkor is hamar csalódnom kellett volna bennük, nem lettek szerethetőek, nem sajnáltam meg őket a velük történő furcsaságok miatt. A pótapuci kellőképpen hasznavehetetlen volt, a pótanyuci legalább próbált valamennyire tökös maradni (ami hellyel-közzel sikerült is neki), a nagyobbik lány valamennyire kedvelhetővé vált, azonban a kisebbik lány egy idő után már idegesített a viselkedésével. Pedig a film kezdetekor még azon a véleményen voltam, hogy milyen jól alakítják a megtört, megviselt gyerekeket.

A történet vezetése elég lassú volt, így meg kellett magamat erőltetnem, hogy végignézzem és ne akarjak helyette valami mást csinálni. Bármi mást... A film valószínűleg szépen lassan szerette volna fokozni a feszültséget, és megalapozni a történéseket, felépíteni a keretsztorit, azonban ez nem sikerült túl jól, hiszen egyáltalán nem volt semmi félelmetes a szellemben. Nem futkosott tőle hideg a hátamon, az ijesztgetései erőtlenek voltak, továbbá egy-két kivételtől eltekintve teljesen ártalmatlan volt még a szereplőkre nézve is.
Ezen túlmenően pedig teljesen logikátlanul építették fel az eseményeket, következetlen volt a cselekményvezetés.
Ráadásként megkaptuk a villódzó lámpákat is... (Basszus, a horrorfilm készítőknek nincs elég pénze normális villanykörtékre?)
És ha ez még nem lenne elég, folyamatosan éjszaka volt, mintha a készítők úgy gondolták volna, hogy egy horrorfilmet csak a sötétség tud félelmetessé tenni. Ennek megfelelően többször is úgy éreztem, hogy rám erőltetik az esti jeleneteket.
Összegezve: szánalmas és elcsépelt kliséhalmazok bénán tálalva.

Innentől spoiler-es:

Az esti jelenetek következetlen használatára jó példa, hogy a csaj egy dobozt nappal hoz el a dokitól, de furcsa módon csak este ér vele haza, vagy mikor a pasi nappal indul el a kocsival, és az éjszaka közepén bukkanunk rá kocsi nélkül az erdei úton (hogy időközben mi történt, az mindkét esetben rejtély maradt), továbbá a doki esti önkéntes erdei nyomozósdiját, és a rivális - töltelékszereplő - Jane váratlan felbukkanását is felhozhatnám (borítékolható módon mindketten kinyiffannak).

Arra kíváncsi lennék, hogy mégis milyen megfontolásból kuszálták össze ilyen bénán az alap sztorit?
Először apuci elrabolja a gyerekeket, majd miután a pasi - kis rásegítéssel - távozott az élők sorából, Mama 5 évig nevelgette a kislányokat, segítette a túlélésüket!
Ezután megtalálják a gyerekeket, visszaviszik őket a nagybátyjukhoz, akinek a párja - az újdonsült anyuci - jóformán a háta közepére kívánja a lányokat, közben pedig az új házban is felbukkan Mama és riogat mindenkit.
Miután már valamennyiüket a frász kerülget Mamától (már a lányokat is), visszarabolja őket, hogy a szikláról velük együtt a mélybe vesse magát.
Mégis miért nem akkor akarta megölni a lányokat, mikor még picik voltak? Miért "viselte gondjukat" 5 évig, ha egyszer meg akarta gyilkolni őket? Ennek így semmi értelme nincs! Semmi az égegyadta világon!

A film befejezése pedig már átment a röhejes kategóriába. Semmi félelmetes nem volt benne, viszont elnyújtott és - a változatosság kedvéért - logikátlan lett. Ha azért maradt az emberi világban a szellem nő, hogy a gyermekét visszakapja (vagy valami hasonló), akkor nem értem, hogy miért dobta el nemtörődöm módon a csontjait. Továbbá a felemelkedve fekete lepelbe burkolózást sem értem, hogy mire volt jó, nagyon bénán jött ez így ki.
Azt nem igazán fogtam fel, hogy pontosan milyen indok miatt vetette magát a mélybe a szellem nő a kisbabájával együtt, ahogy azt se tudom felfogni, hogy miként volt képes még egy (majdnem két) kislány életét kioltani. Az ilyen nő nem anya és képtelen vagyok felfogni, hogy főleg a kisebbik lány hogyan is tekinthette ezt a szörnyeteget a Mamájának...

Filmnézés ideje: 2016. január 12.

2016. január 9., szombat

A bakancslista (2007)

★★★★★★★★★☆

Kíváncsi voltam erre a filmre, mivel az egyik főszereplőt nagyon kedvelem (Morgan Freeman), míg a másikat elég erőteljesen nem szeretem (Jack Nicholson). Kíváncsi voltam rá, hogy ők ketten mit hoznak össze egy ilyen elgondolkodtató alkotásban, és szerencsére nem kellett csalódnom.

A téma igen komor, a készítőknek viszont sikerült a megfelelő komolyság mellett némi könnyedséget is belecsempészni a jelenetekbe, ami kimondottan jót tett neki.
Bár a történet vezetése kicsit döcögősen indult, végül csak eljutottunk a listáig, és amellett, hogy csodaszép helyekre kirándultak el, folyamatosan beszélgettek, fontos és mélyreható dolgokról, mindkét karakter pont úgy viselkedett, ahogy akár az életben is elképzelném őket. Morgan Freeman a rendkívül okos, megfontolt és bölcs ember, aki egy kis szertelenségre vágyik a szíve mélyén, míg Jack Nicholson a lázadó, nagy lábon élő, kemény és szókimondó ember, aki viszont a szíve mélyén szeretetre vágyik és a megnyugvást keresi. Legalábbis nekem ez a meglátásom róluk.

(Amikor a Taj Mahal-nál voltak és lazán sétálgattak a kertjében, körülöttük pedig csak néhány "helybéli" lézengett, elgondolkodtam, hogy én mennyire dühös lettem volna, ha a forgatást és a helyszín lezárását pont aznapra időzítik, mikor mondjuk nekem lett volna lehetőségem megnézni az épületet. Ugyanis biztos vagyok benne, hogy egy átlagos napon egy tűt nem lehetne leejteni a rengeteg turista között...)

Összességében nagyon szépen megalkotott, megható és lélekbe markoló alkotás, melyet érdemes megnézni. A szívszorító jeleneteket mindkét színész tökéletesen hozta, akárcsak a humorosabb pillanatokat, és a mellékszereplők is szimpatikusak voltak.

A film hatására elgondolkodtam azon, hogy az én "bakancslistámon" vajon mi szerepelne (ha nem lenne gond a pénz kérdése), de még így is kemény diónak bizonyult a kérdés. Arra már valamivel könnyebben találtam ötleteket, hogy idén mit szeretnék elérni, hova szeretnék kirándulni, esetleg mit szeretnék kipróbálni, de ha csak fél évem, vagy netán egy évem lenne hátra, biztos, hogy nem ugyanezt írnám fel a listára.

Filmnézés ideje: 2016. január 9.

A hercegnő és a béka (2009)

★★★★★☆☆☆☆☆

Ez is egy tipikusan gyerekeknek készült rajzfilm, melyből - kicsit - kiöregedtem már, és bár ezúttal is a gyerkőcök értékelése a mérvadó, nem mehetek el szó nélkül egy-két apróság mellett.

Az egyik, hogy számomra a képi megjelenítés hagyott némi kívánnivalót maga után. Mostanában hozzászoktam a professzionális minőségű grafikához, és mivel ez egy nem túl régi rajzfilm, furcsállom, hogy nem dolgozták ki jobban. (Disney névjegy ide, vagy oda...)
A másik, hogy a nagydarab karakter (Louis, a krokodil) nem meglepő módon megint Gesztesi Károly magyar hangján szólalt meg (akárcsak Shrek, vagy Sulley...). Nem mondom, hogy ez baj lenne, csak már annyira felismerhető, hogy elvonatkoztatni se tudok tőle. A többi szinkronhangot nem szoktam ennyire "észrevenni", de az övé rendkívül erőteljes.
A harmadik Charlotte karaktere volt, aki végig irritálóan "szőke" volt, az a sipákolás és visongás, amit lerendezett a kezembe adta a péklapátot, de végül azért nem töröltem vele képen, mert kiderült róla a mese végén, hogy tud normális és önzetlen is lenni, aminek kimondottan örültem.

Összességében a feldolgozás szerintem jól sikerült, a történet eredeti volt, kellemes kikapcsolódást nyújtott, de igazán szerintem csak a kicsit tudják önfeledten élvezni ezt a rajzfilmet, ami nem is csoda, hiszen nekik szánták.

Filmnézés ideje: 2016. január 8.


A nagy Lebowski (1998)

★★★★☆☆☆☆☆☆

Én inkább azt a címet adtam volna a filmnek, hogy "A kretén, a debil és a balfék". A három jelző felosztása a három főszereplő pasi között tetszőleges, bár szerintem Walter (a nagy benga agyatlan barom) a kretén, Donny (a szabadnapjain atombombán lovagló idióta) a debil és Töki (a bepalizható palimadár) a balfék.
Sajnos a többi szereplőre se tudok sokkal szebb és pozitívabb jelzőket aggatni: Maude a nimfomán hippi, Bunny az agyatlan hülye picsa, Mr. Lebowski a "kőgazdag" arrogáns hájpacni, Jesus a rosszul leplezett buzi, a többi töltelékszereplő meg csak simán hasznavehetetlen, vagy egyszerű seggnyaló.

Emellett a frappánsan összeválogatott szereplőgárda mellett ráadásul az egész film egy hatalmas baromság volt, fárasztó és elcseszett eseménysorral, továbbá a "kóma3-as" elszállt jeleneteknél a fejem közeli ismeretségbe került az asztallal.
A beszélgetések néha olyan magasröptűek voltak, hogy már az első mondatszerűségnél elvesztettem a fonalat, és csak egyetlen olyan jelenetet találtam, ami nem a fárasztó, vagy elmeroggyant kategóriába tartozott, hanem kimondottan viccesre sikerült (nevezetesen mikor Töki a padlóra szögelt egy fadeszkát, aminek segítségével egy székkel betámasztotta a bejárati ajtót, majd a következő pillanatban kinyitották az ajtót - ugyanis nem befele, hanem kifele nyílt az ajtó).

A film legvégére totál elvesztettem a fonalat, hogy miről is szeretett volna szólni a történet, mi volt a lényege. Elismerem, hogy bizonyára bennem van a hiba, amiért egy harmatgyenge, bárgyú és erőtlen alkotásnak tartom, de nem baj.

Filmnézés ideje: 2016. január 8-9.